Connect with us

Magazin

A kor csak egy szám és erre Kati néni az élő bizonyíték

A kor csak egy szám és erre Kati néni az élő bizonyíték

Mindig örömmel tölt el minket, amikor más utazók történeteit, útleírásait oszthatjuk meg veletek. Ezúttal egy inspiráló interjút készítettünk Kati nénivel, aki ismét egy remek bizonyíték arra, a kor relatív és nem befolyásolja az utazást. Elég csak akarni. Azt gondolod, hogy hetven felett már nem lehet a Himaláját megmászni, se Izlandon stoppolni és álmodozni egy grönlandi utazásról meg már pláne NEM. Olvass tovább, mert most bebizonyítjuk az ellenkezőjét.

Még emlékszik rá, mikor kezdődött az utazás iránti szenvedélye?

Először 1963-ban utaztam Lengyelországba, 1989-ig szinte egész Jugoszláviát bejártam, a hegyeket és a partokat is, pontosabban Triglav, Jalovec, Bosznia-Hercegovina, Montenegró is pipa. Mindezt ötször. Majd következett Románia – a Duna deltája, Fagaras-hegység, Piatra-Craiului, Bulgária – Rila és Pirin-hegység, Magyarország, NDK, Nyugat-Németország, Anglia, Franciaország, Oroszország – Kaukázus. Az utolsó ország amit bejártam a forradalom előtt (1989 augusztus-szeptember) Oroszország volt – Dušanbe, Fanska-hegység, Buchara. Egyes országokban többször is voltam.

Milyen volt 1989 után utazni?

Sokkal könnyebb, mint azelőtt és végre teljesíthettem álmaimat. Mivel mindigis az északi országok vonzottak, egy norvég körutazásra indultam a hegyekbe. Ezt követte Hollandia, Monaco, Luxemburg, Németország, Dánia, Svédország, Finnország, Ausztrália, Új-Zéland, Anglia, Skócia, Orkney, Írország, Izland, Shetland-szigetek, Feröer-szigetek, Kanada, Észak-Amerika, Olaszország, Vatikán, Szicília, Horvátország, Ausztria , Svájc, Törökország, Spanyolország, Andorra, Belgium, Portugália, Korzika, Ciprus, Görögország, Izrael, Thaiföld, Madeira, Tenerife, Nepál. Volt ahol többször is jártam. Imádok utazni, de mindig jó hazatérni.

Szívesebben utazik egyedül vagy társaságban?

´89-ig nem volt egyszerű és mivel nem volt más lehetőség, ezért leginkább utazási irodán keresztül. A forradalom után egyedül vagy barátaimmal együtt utaztam. Ha én vagyok a főszervező, akkor maximálisan 4 ember jöhet velem. Norvégia, Lofoten, Izland, Amerika, Anglia, Skócia, Írország, Shetland-szigetek – ezeket a helyeket lányommal vagy ismerősökkel jártam be.

Mely helyek nőttek a leginkább a szívéhez?

Szívem csücske Norvégia, ahol tízszer jártam, de csak egyszer egyedül. Ez az ország csodálatos, a legszebb természeti adottságokkal, nem beszélve az országban uralkodó tisztaságról és a barátságos helyiekről. Majd Norvégiát követi Nepál és a Himalája, ahol ismét többször jártam, konkrétan háromszor. A hegyekben élő emberek szegények és gyakran nagyon szerény körülmények között élnek.

Nepálban először öt éve jártam, ez volt az egyik legrégebben dédelgetett álmom. Egy barátnőmmel és egy serpa segítségével nekivágtunk a Dél-Annapurna túrának. Egy évvel később már egyedül, egy serpával túráztam az Everest-re. Tavaly körbejártam Annapurnát és véletlenül szereztem egy barátot is, mivel már nem akartam a serpák segítségét kérni. Szerencsére a Himalájában nem probléma az egyedül utazás.

Még 2012-ben és 2013-ban egyetlen egy mobillal sem találkoztam a hegyekben. 2017-ben már nem győztem csodálkozni. Mindenütt a hegyekben, még a legmagasabban elhelyezkedő kunyhókban is. Azóta teljesen megváltozott az ottélők élete is.

Utazásai során érte kellemetlen meglepetés?

Amikor elhatároztam, hogy stoppal utazom be Izlandot, rögtön az első nap ért a hidegzuhany, szó szerint. Ugyanis egyetlen kocsi sem állt meg, közben szörnyen zuhogott, fekete láva húzódott ameddig csak a szem ellát és egyre közeledett a sötét éjszaka. Az egyetlen megoldásnak az tűnt, ha az éjszakát egy “báránylakban” töltöm el. Amikor elindultam éjszakai szállásom felé, a semmiből egy finn pár tűnt fel, akik segítettek. Egyébként semmilyen nagyobb problémára nem emlékszem. Bár nincs utazási tízparancsolatom, igyekszem felelősségteljesen, tisztelettudóan viselkedni, betartom az egyes országok hagyományait. Ez vonatkozik az öltözködésre is …

A Himalájában többször is járt. Mi fogta meg annyira?

Az általam ismert vagy bejárt európai hegyek teljesen mások. A legtöbb esetben az ember felmászik majd le. A Himalája ellenkezőleg nagyon fárasztó. Minden túra során több az emelkedő és a lejtő is, ami sokkal jobban kimeríti az embert. A túrák nagyon megterhelőek, de megéri. Ott a hegyekben különleges hangulat uralkodik és ez engem mindig visszahúz.

Eddig még nem járt Dél-Amerikában és Afrikában. Van ennek konkrét oka, vagy tervben van?

Eddig még nem jártam Afrikában, Kínában, Japánban, Dél-Amerikában. Nem tudom, hogy eljutok-e még valaha ezekre a helyekre. Dél-Amerika, konkrétan Peru tervben volt, egy barátnőmmel utaztam volna, de később lemondta, és nem mertem egyedül elindulni. Vannak olyan helyek, ahol a nőkre másként tekintenek a férfiak. Például Franciaországban, a Louvre-ban egyszer egy brazil fiú jól megszorongatott, majd amikor kiderült, hogy egyedül vagyok, könnyű prédának tűnhettem és mindenáron el akart kísérni hotelszobámba. Ahogy már korábban említettem, tiszteletben tartom az egyes kultúrákat, mégis vannak helyek, ahova nem utaznék egyedül.

Előre részletes úti tervet készít vagy a spontán utazás híve?

A nepáli túrákat megterveztem, de más helyeken, mint Izland, Amerika, Norvégia szépen jött minden magától, nem ragaszkodtam görcsösen egy útitervhez.

Mi a titka a tökéletes nyaralásnak? Kibírja hosszabb ideig egy helyen?

Nem igazán bírom ki sokáig egy helyen. Egy tengerparti üdülés sem az én asztalom, de szeretem a hegyeket, a természetet, a történelmi látnivalókat.

Úgy tudjuk, hogy Grönland még bakancslisás. Sokaknak a sziget hallatán a zord jelző jut az észébe.

Nem hiszem, hogy létezik rideg vagy zord táj a világon. Igen, atipikusak, de egyedi a szépségük. Mint már említettem, szeretem az északi országokat. Nos, Grönland, Antarktisz és Szibéria, még mindig álmodozom róluk. Úgy gondolom, hogy Grönlandot még be is vállalnám.

Milyen volt stoppolni Izlandon?

Izland nekem egy régi álmom volt. Még 1985-ben hegymászó barátaimmal terveztünk egy utat. Szereztem vízumot, de nekik nem sikerült. A legnagyobb gleccsert szerettük volna bejárni, a Vatnajökull-t. De egyedül nem mertem nekivágni. Az álom végül 2004-ben vált valóra, de természetesen a gleccser kimaradt. Izlandon végig stoppal utaztam, amit nem kimondottan ajánlok, mert nem túl gyakori ez az utazás forma a szigeten belül. Legtöbbször turisták áltak meg, helyiekkel csak rövidebb szakaszokat tettem meg. Egyszerűen úgy döntöttem, hogy nem bérelek autót és legalább ezt is kipróbáltam.

Utazásai során találkozott olyan emberekkel, akik kimondottan inspirálták?

Ha civilizált helyen járok, a YHA hostelekben szoktam megszállni. A korkülönbség ezeken a szálláshelyeken ismeretlen fogalom, így szinte bárkivel beszélgethetünk főzés, mosogatás vagy evés közben. Megismerkedtem vietnami, alaszkai és angliai egyedül utazó lányokkal. És egy új-zélandi fiúval is, aki még magukhoz is meghívott. A mai fiataloknak annyi lehetőségük van megismerkedni egymással. Gyakran invitálják meg egymást otthonaikba és nekem ez kimondottan szimpatikus.

Miért érdemes utazni?

Az év nagyrészében Csehországban lakom egy kis faluban. Szomszédaim csak értetlenül csóválják fejüket, amikor utazásaim kerülnek szóba. Nem értik miért és egy részből sajnálom hozzáállásukat, hisz ők még Prágában sem jártak. De boldogok, csakúgy, mint a Himalája lakói, akik soha nem járták be a hegyeket. Hátizsákos módon leginkább a fiatalok utaznak, de több idősebb emberrel találkoztam, akik a komunizmus idején nem tudtak így most vágtak neki a világnak. Én mindenkinek ajánlom és sok biztonságos utat kívánok az olvásoknak.

A kor csak egy szám és erre Kati néni az élő bizonyíték
4 (80%) 1 vote[s]

Continue Reading
Kattintson a megjegyzésre
Advertisement
Advertisement
To Top